Az outsourcing evolúciója a 60-as években kezdődött a gyártási folyamatok kiszervezésével, az IT szektorban a 90-es években kezdett elterjedni ez a fajta munkaszervezés. A multinacionális cégek keresték azokat a távoli, low cost országokat, ahol az erőforrás lényegesen olcsóbb volt – a kétezres évek elején azonban már látszott, hogy ezek a kiszervezések nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A kommunikációs technológiák ugrásszerű fejlődése kinyitotta a világot, a digitalizált munkakörnyezet és -kultúra gyorsan elterjedt, a korszerű IT módszertanok pedig lehetővé tették az erőforrások felhőszerű igénybevételét. Mivel ma már a porszívóban is szoftver fut, drámaian növekszik az igény a fejlesztői kapacitásra - ami egyre inkább idegen nyelvet jól beszélő, megbízható és valós idejű kapacitást jelent. Így született meg a nearshore fogalma. 2010 környékén már világosan látszott, hogy exponenciálisan nő a szoftverfejlesztés iránti nemzetközi kereslet.
Teljesen megszokott a nearshore modell esetében, hogy egy magyar cég úgy dolgozik együtt cseh, osztrák, angol, amerikai, svéd megrendelőkkel, hogy még soha nem kellett élőben találkozni.
A megrendelő és szolgáltató országok földrajzi közelsége valós idejű együttműködést tesz lehetővé, így a munka transzparens módon haladhat: a résztvevők mindig pontosan tudják, hogy áll a projekt. Az egyszerű végrehajtástól a menedzselt, agilis csapaton keresztül a teljes technológia és platform biztosításáig terjednek az igények, de egyre gyakoribb, hogy a megrendelő nem IT szolgáltatást keres, sokkal inkább komplex megoldást a problémáira. Ilyen helyzetben mi jelenthet megkülönböztető értéket az ügyfél számára? Például, ha a szolgáltató egyedi problémákhoz is tud ajánlani alkalmas megoldást - akár olyat, ami a világon is újdonságnak, hipster technológiának számít.
Azt látjuk, hogy ebben a szektorban a HR kulcskérdés: az új kollégák kiválasztása és a meglevők megtartása egyformán hangsúlyos. Van, hogy a feladat kezdetén, már a tervezésbe bevonják a szoftverfejlesztő céget, de olyan is, amikor ejtőernyősként kell beesni egy futó projekt közepébe, és a kollégának ott kell folytatni a kódírást, ahol az elődje abbahagyta. Ehhez jó értelemben vett alázatra és rugalmasságra van szükség. Azt gondolom, a megfelelő munkaerő network most az egyik legnagyobb fegyvertény.
(Forrás: Forbes NEXT)