Gondolkodj okosan!

Nehéz? Olyan, mint egy vizsga? Sajnálom, én így interjúztatok! – hangoztatja Privitzky Gábor, a BlackBelt Technology műszaki-technológiai igazgatója, aki kezdetektől ragaszkodik a komoly szakmai felvételihez. A céghez csak a legjobbak kerülnek be, ám ők aztán jellemzően úgy érzik: végre egy munkahely, ahol nap mint nap tovább lehet fejlődni. És még a csapat is remek!

„Előfordult, hogy miután az ügyfelünk is meghallgatott néhányat a hozzá delegálandó embereink közül, egy idő után azt mondta: a többieknek most már csak a neveit diktáljátok le, őket már nem hallgatjuk meg. Egészen biztosan jók lesznek!” – meséli büszkén Privitzky Gábor. Mint mondja, a cégnél általa meghonosított szigorú szakmai szűrő, noha erőforrásigényes, hosszú távon mindenképpen megéri: bizalmat épít partnereik körében, szorosabb üzleti kapcsolat alakul ki köztük. „Ha ügyfeleink, akik tanácsadó szolgáltatást vásárolnak tőlünk, azt látják, hogy közös projektjeinkhez mindig felkészült, jó szakembereket küldünk, máskor is bennünket hívnak majd.”

‍

Kicsit, mint a Vágó-vetélkedőben

‍

Az igazgató hosszú évek tapasztalatai alapján már a BlackBelt alapításakor ragaszkodott ahhoz, hogy komolyan vegyék a szakmai felvételiztetést. Korábbi munkahelyein vele is gyakran előfordult, hogy szakmailag nem értett szót egyik-másik kollégával, ez pedig nyilvánvalóan gátja a hatékonyságnak. „Léteznek olyan vállalatok, ahol csupán önéletrajz alapján döntenek. Értesz a C++-hoz? És még Linuxot is láttál? Szuper! Fel vagy véve! Csakhogy ezzel a szűrőt áttolom az ügyfélhez. Ez így nem fair. A kiválasztást nekünk kell megejtenünk.”

Persze nemcsak a szűken vett lexikai tudást, hanem a szakmai rátermettséget és hozzáállást is nézik: mennyire szeretne itt dolgozni a jelentkező, milyen a szakmai érdeklődési köre. Az igazgató hangsúlyozza: azt mérik fel, hogy az egyetemen mennyire figyeltek oda a jelentkezők. „Mondják is azok, akiknek nem sikerült az interjú: ez olyan volt, mint egy egyetemi vizsga. Nos, igen! Én így interjúztatok. A jelöltek gyakran kapnak algoritmizáló jellegű feladatot. Sokszor nem is a konkrét megoldás, hanem az érdekel, hogyan gondolkodik a felvételiző. Tudja-e, hogy mekkora a szóban forgó algoritmus időbeli bonyolultsága? Rájön-e, hogy ez egy exponenciális, polinomiális, négyzetes, esetleg lineáris probléma? Ha már találkozott az egyetemen hasonlóval, vagy gondolkodott valaha ilyesmin, akkor jó választ fog adni. Persze volt már olyan, hogy nemcsak a gondolatmenetet, de a konkrét megoldást is megmondta valaki. Az illető most is nálunk dolgozik.”

Eközben számít az is, hogy a jelentkező egy esetleg számára túl nehéznek bizonyuló feladatot miképpen kezel. Nem jó, ha magabiztosan mellébeszél, de az sem, ha feladja. Ilyenkor célszerű, ha inkább elkezd hangosan gondolkodni, honnan közelítene a megoldás felé. „Kicsit olyan ez, mint annak idején a Legyen Ön is milliomos!-ban. Körbe lehet járni a témát, szabad segítséget kérni” – jegyzi meg Privitzky Gábor.

‍

Tudni illik

‍

Így tett a gyakornokként két hónapja itt dolgozó Stasz Balázs is az interjún kapott feladat kapcsán. Noha megoldása nem volt tökéletes, a jó megközelítéssel állt a feladathoz. „A felvételit általánosságban nem éreztem túlságosan nehéznek. Úgy gondolom, a feltett kérdésekre adott válaszok jó részét minden fejlesztőnek illik tudnia” – véli a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen januárban diplomázó hallgató, aki jelenleg JAVA fejlesztőként bővíthet ismereteit a BlackBeltnél.

A felsőoktatással kapcsolatos tapasztalatok alapján Privitzky Gábor úgy látja: azok a jó képzések, ahol a hallgatókat a megszerzett tudás felhasználására készítik fel, és gondolkodni tanítják meg ahelyett – sajnos néhány intézménynél ez sem ritka –, hogy az aktuálisan fontosnak gondolt technológiák részleteit magoltatnák be.

Mindemellett a nyelvtudást is muszáj még felmérni, ez rendkívül fontos, ha valaki nálunk szeretne dolgozni – fűzi hozzá az igazgató.

‍

Szédítő tempó

‍

Van persze olyan is, hogy nem ő interjúztat, de a szakmai szűrőn akkor is át kell esniük a delikvenseknek. Mocsányi Ákos senior fejlesztő nemrégiben például DevOps Engineer (azaz fejlesztő és egyben üzemeltető) munkakörhöz választotta ki a legjobb jelöltet. „A személyiségre voltam kíváncsi, az üzemeltetési tapasztalatra, és arra, mennyire magabiztos a jelentkező. Fontos volt, hogy ne szeppenjen meg, amikor az interjú egy pontján megkérem: írjon egy programot, én pedig nézem közben. A feladat egyébként nem volt túl nehéz. Az érdekelt, hogyan kezel egy ismeretlen gépet, eszközöket. Mégis voltak páran, akik ettől leblokkoltak.”

Nem így László Levente, aki a megmérettetés során a legjobbnak bizonyult, és néhány hete meg is kezdte a munkát a cégnél. „Nem volt nagyon izzasztó – tízes skálán mondjuk úgy ötös nehézségű lehetett a feladat –, de azért kicsit esetlenné tett a helyzet, ki is zökkentett. Kezdetben zavart lesz az ember, hiszen új a környezet, de aztán átállítottam pár dolgot, és megoldottam. A légkör egyébként kellemes volt, tapasztalataimról, ügyfélkezelésről és az érdeklődési körömről egyaránt beszélgettünk”.

Ez persze nem véletlen. Az öt évvel korábban megszerzett ismeretek már-már elavultnak számítanak, fontos tehát az erős szakmai érdeklődés. „Aki lemarad, néhány éven belül képtelen lesz betölteni a munkakörét” – állítja Mocsányi Ákos. Ezért is lényeges feltérképezni, hogy a jelentkező mennyire nyitott és kíváncsi a legfrissebb technológiai trendekre, képes-e befogadni az újdonságokat. Szédítő tempóban változik a szakma – lépést tartani csak a legjobbak tudnak.

‍

A fekete övesek.

‍