Gépi színjáték - ha Turing látná

„Megfontolásra javaslom a kérdést: képesek-e a gépek gondolkodni?” kezdi Alan Turing 1950-ben megjelent „Számítógépek és intelligencia” című alapcikkét, amelyet mai napig a mesterséges intelligencia kutatások egyik kiindulópontjának tekintenek.

Gépi színjáték

‍

Turing az úgynevezett „gépi színjáték” (imitation game) módszert javasolta annak eldöntésére, hogy egy gép emberi módon gondolkodik-e. A módszer egy emberi értékelőn alapul, aki egy géppel és egy másik emberrel kommunikál. A természetes nyelvű üzeneteket billentyűzet segítségével írja be az értékelő, míg a válaszok egy képernyőn jelennek meg. Ha az értékelő nem tudja megbízhatóan megkülönböztetni a gépet az embertől, a gép ember módjára gondolkodik.

A gépi színjáték, mai nevén Turing-teszt, a gépi intelligencia minősítésének egyik széles körben elfogadott módszere. Vegyük észre, hogy az intelligenciának nincs pontos meghatározása. Inkább csak emberi képességek halmaza, mint például a mintafelismerés, a heurisztikus problémamegoldás, következtetés, tervezés vagy tanulás. A gépi intelligencia célja hasonló képességek megvalósítása számítógépes eszközökkel.

Érdekes módon a Turing-teszt bizonyos értelemben szélesebb, más szempontból korlátozottabb képességeket tükröz, mint az alapvető emberi intelligencia.

Először is az emberi viselkedés nem mindig intelligens. Turing sorsa ennek intő példája. Turing számtalan komoly eredményt ért el. Ő volt a második világháború alatt a Bletchley Parkban végrehajtott szupertitkos brit Enigma projekt kulcsembere, melynek során sikerrel törték fel a német tengeralattjárók kódolt üzeneteit, miközben mellesleg elkészítették a világ első működő elektronikus számítógépét.

Az Enigma projekt sikere jelentősen rövidítette a II. Világháború időtartamát, ezzel legalábbis százezrek életét mentve meg. E mellett Turing publikált tudományos eredményei nagy hatással voltak többek között az algoritmuselmélet, a kriptográfia és az általános számítástudomány fejlődésére. Az ACM (Association for Computing Machinery) 1966-ban megalapította az éves Turing-díjat a „a számítástechnika fejlődését elősegítő tartós és jelentős technikai eredmények” elismerésére. A Turing-díjat széles körben a számítógéptudomány Nobel-díjának tekintik. Ennek ellenére Turingot 1952-ben letartóztatták homoszexualitásért, bűnösnek találták, és kémiai kasztrálásra ítélték. Emiatt elméje és teste szétesett, míg végül Turing öngyilkosságot követett el 1954-ben.

Másrészt a Turing-teszttel csak chatbot kezelői felülettel rendelkező rendszerek minősíthetők, amelyek billentyűzet és kijelző segítségével természetes nyelvű kommunikációt folytatnak a felhasználóval. Bár ez szigorú korlátozás, valójában a chatbotok megérdemlik a figyelmünket, mivel ezek igen összetett megoldásokat igényelnek, így a gépi intelligencia történetének fontos metszetét tükrözik a kezdetektől napjainkig.

‍

Chatbotok

‍

Az első chatbotot, az ELIZA-t Joseph Weizenbaum építette 1965-ben a MIT-en. Az ELIZA bármely témában képes angol nyelven párbeszédet folytatni egy Rogers típusú pszichiáter mintájára, aki a páciensek kijelentéseivel kapcsolatos kérdéseket tesz fel, hogy lelki problémáikat feltárja. Az ELIZA igen egyszerű algoritmust használ, amely mintaillesztést, a felhasználói kérdésekben szereplő kulcsszavak meghatározását, illetve korlátozott számú előre definiált fogalmat és szabályt alkalmaz.

Bár Weizenbaum egy empatikusnak és mindentudónak látszó pszichiáter paródiájának szánta az ELIZA-t, meglepődött, hogy az emberek komolyan vették, és megnyíltak az ELIZA-nak, bár tudták, hogy géppel társalognak. Ez arra utal, hogy az emberek a kezdetektől fogva elfogadják a chatbotokat.

Manapság naponta találkozhatunk chatbotokkal, főként weboldalakon. Véleményünket kérik, segítséget nyújtanak, ügyfélszolgálati munkatársként szolgálnak egyszerű esetek megoldására, míg bonyolultabb esetekben emberi ügyintézőkhöz irányítanak. Némelyikük természetes nyelven kommunikál. Sokan fájdalmasan buták, míg néhányan meglepő módon zseniálisak.

De akad-e olyan köztük, amely teljesíti a Turing-tesztet? Vizsgáljuk meg!

‍

A Loebner-díj

‍

1991-ben Hugh Gene Loebner éves versenyt és díjat alapított a legemberibb chatbotok számára. A chatbotok képességeit Turing-tesztekkel értékelik. Bár a kisebb (1-3 ezer dolláros) díjakat a legjobb indulók számára évről évre megítélték, a két egyszeri díjat, az ún. ezüst és arany díjat még nem adták ki.

Az ezüst díj 25 000 dollár annak a chatbotnak, amelyről az értékelők egy Turing-teszten nem tudják eldönteni, hogy gép. Az arany díj 100 000 dollár és egy tömör aranyérem annak a chatbotnak, amely megfelel egy bővített Turing-teszten, ahol az értékelők szöveges, verbális és vizuális kommunikációt is használhatnak, ahol a vizuális kommunikáció különböző képek sikeres értelmezését jelenti.

A Loebner-díj azonban sok vitát kavart.

Először is a Loebner arany díj egyáltalán nem Turing-teszt. A verbális kommunikáció és a képfelismerés nem kapcsolódik közvetlenül a gondolkodáshoz, hiszen a beszédértés és látás sokkal inkább érzékszervi információk feldolgozásához kapcsolódó képességek. Turing ezeket érthető módon kizárta a gépi színjátékból. Sejthető, hogy az arany Loebner-díj feltételeit szándékosan úgy határozták meg, hogy a 100 000 dolláros díjat lehetőség szerint több évtizeden át ne kelljen kifizetni.

Mindemellett a Loebner-díjak versenyszabályait az évek során úgy alakították, hogy az egyre jobb chatbotok ne feleljenek meg a teszten. Többek között az egyes tesztek hossza 2003 és 2008 között 5 percről 25 percre nőtt, és minden rendszert több menetben tesztelnek.

A mesterséges intelligencia kutatásban részt vevő kiemelkedő tudósok, többek között Marvin Minsky, sokak szerint az AI atyja, egyetértenek, hogy a Loebner-versenyek nem segítették az AI fejlődését, sokkal inkább Loebner és a versenyszponzorok hírnevét szolgálják.

Bár az ezüst és arany Loebner-díjakat még nem ítélték oda, ez érezhetően nem jelenti azt, hogy nem létezik chatbot, ami teljesítené a Turing-tesztet.

‍

Watson és Eugene

‍

Turing az 1950-es években azt jósolta, hogy 2000-re léteznek majd a Turing-tesztet teljesítő rendszerek. Bár látszólag tévedett, valójában a becslése meglehetősen pontos.

Ma már több olyan rendszer is létezik, amely teljesíti a Turing-tesztet, bár a kérdésről még folynak viták.

Az első ésszerű jelölt az IBM Watson, amely 2011-ben egy nyilvános tévéműsorban legyőzte a Jeopardy nevű amerikai kvízjáték két bajnokát. Bár ez nem volt klasszikus Turing-teszt, valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy Watson gép, ha ezt a nézőkkel nem közlik előre.

Talán még érdekesebb az IBM Watson egy másik alkalmazása, amely sikeresen terelt adott blogtémákkal kapcsolatos hozzászólásokat a kívánt mederbe, lecsendesítve ezzel a vitákat. Bár ez nem a szokásos módon felépített kérdés-válasz játék, a vita résztvevői nemigen csatlakoznak Watson véleményéhez, ha észrevették volna, hogy a megjegyzések egy géptől származnak.

Mindemellett, az igazat megvallva, a fent említett esetekben Watson nem vett részt formális Turing-tesztekben.

Viszont Eugene Goostman, egy 13 éves ukrán fiút utánzó chatbot igen. Eugene Goostman egy 2015-ben végrehajtott formális Turing-teszten vett részt, ahol a kijelölt értékelők harmada egy öt perces beszélgetés után Eugene-t nem tudta gépnek minősíteni. Így Eugene Goostman teljesítette a Turing-teszt kritériumait, mivel az értékelők több mint 30%-a nem tudta megkülönböztetni egy embertől.

Eugene Goostman esete azt mutatja, hogy a Turing-értelemben vett gépi intelligencia megvalósíthatóságával és létezésével kapcsolatos szkepticizmus alaptalan. A gépi intelligencia egyértelműen lehetséges, és már feltehetően csak évek kérdése, és a chatbotokat nem fogjuk tudni megkülönböztetni az emberektől, szabadon választott témában folytatott tetszőlegesen hosszú beszélgetésekben sem.

Turing elégedett lenne, ha ezt látná.